Algernon ​Henry Blackwood (1869–1951) kis túlzással azok közé sorolható, akik épp csak akasztott emberek nem voltak életükben. Mindemellett valószínűleg meglepődne, ha megtudhatná, hogy változatos életútjából éppen rémírói munkássága tette őt emlékezetessé az utókor számára. Blackwood különös egyéniség a rémtörténet-írók társaságában, mert nem erősíti azt a nem minden alapot nélkülöző sztereotípiát, miszerint az ilyen irodalom felé hajlók valamiféle személyiségzavarban szenvednek vagy legalábbis arra hajlamosak, kórosan letargikusak, embergyűlölők. Blackwoodot kiváló társalgópartnernek tartották kortársai, leginkább „excentrikus” vonása, magának való természete és agglegénysége volt, valamint a kötöttségektől való irtózata.

Kétkötetes válogatásunkkal alapos és hiteles képet kívánunk nyújtani a szerzőről a magyar olvasóközönség számára. A részletes életrajz mellett ezért jegyzetek és rövid keletkezéstörténet is kíséri mindazon műveit, amelyekre leginkább illik a hírhedt „blackwoodi” jelző.

„Mr. Blackwood zsenije kétségbevonhatatlan; eleddig ugyanis senkinek nem sikerült ily szakértelemmel, komolysággal és aprólékos pontossággal lejegyezni a hétköznapi tárgyak és történések idegenszerű felhangjait, vagy ily természetfeletti érzékkel részletről részletre felépíteni a megszokotton túlmutató léthez vagy látomásokhoz vezető átfogó érzéseket és észleléseket. . . vitathatatlanul a hátborzongató légkör megteremtésének utolérhetetlen mestere.” (H. P. Lovecraft)