ARTHUR MACHEN (1863–1947) PONTOSAN OLYAN ÉLETET ÉLT ÉS pontosan olyasfajta műveket írt, amelyet egy rémtörténetírótól elvárnánk. Ahogyan H. P. Lovecraft, Machen is szegénységben és mellőzöttségben töltötte élete legnagyobb részét; de nagy, amerikai kortársától és kvázi követőjétől eltérően, Machen 1932-től életjáradékban részesült, amely megmentette őt a nélkülözéstől, így életének utolsó éveit viszonylag jómódban tölthette. Hogy Machen számított-e arra, hogy művei fennmaradnak halála után, nyitott kérdés: regényei, történetei, tanulmányai és újságírói munkái még mindig alig voltak ismertek, amikor 1929-ben visszavonult a buckinghamshire-i Amershambe, és ő lepődött volna meg leginkább azon, ha arról szerzett volna tudomást, hogy legjobb történetei mindenhol felbukkannak, kezdve a drága, limitált kiadványoktól egészen a nagy példányszámú, puhafedeles kötetekig. A végén Machen főleg az elhivatott műértők bámulatának a középpontjába került, de munkái elragadó voltának és annak a számottevő hatásnak köszönhetően, amelyet a későbbi horrorirodalomra gyakorolt, neve egészen addig fennmarad, amíg az irodalom meg nem szűnik létezni.

Háromrészes Machen-válogatásunk utolsó kötetében a walesi szerző kései, 1908 és 1937 között keletkezett novelláiból, kisregényeiből és esszéiből szemezgetünk. Minden egyes cím most jelenik meg először magyar nyelven.